Suzy idegesen járkált föl-alá.Végig csak barátnője járt az eszében, meg az, hogy hol késik már apja. Végre berobogott a képbe Kevin, aztán Lucy és a többiek. Suzy egy pillanatra elcsodálkozott, de úgy gondolta ráér később is tűnődni rokonai megjelenésén.

- Végre! Hol késtél már?- fogadta a lány az apját.

- Nyugodj meg! El kell mondanod mindent, hogy tudjuk pontosan mi történt! Értesítettem a rendőrséget, és Ginny szüleit.

- Oké. Szóval ez úgy kezdődött, hogy chateltünk egy sráccal...- fogott bele Suzy a történetbe, majd szépen elmesélt mindent ami az elmúlt 3 órában történt. Úgy hadart hogy apjának alig sikerült megértenie belőle valamit. Nemsokára a lány befejezte a mondandóját, bár beszélni már alig tudott. Torka elszorult és könnyei elkezdtek hullani ahogy barátnőjére gondolt. Hogy hagyhatta, hogy egyáltalán találkozzon azzal a sráccal? Ő a hibás mindenért!

- Rendben emberek!- fordult Kevin a többiekhez.- Lucy, Sarah, Cecilia! Menjetek Ginny szüleihez és nyugtassátok meg őket, valamit mondjátok el amit Suzy mondott! Matt, Simon! Ti velem jöttök keresni! Carlos és peter pedig másik kocsival jönnek keresni! Mary, Ruthie! Vigyétek haza Suzy-t!

- Én is akarok segíteni keresni!- tiltakozott Suzy.

- Hm, jó - egyezett bele apja. Ez esetben te jössz velünk, Mary és Ruthie pedig Peter-rel és Carlos-szal. Tudjátok melyik helyre gondolok, hova mehettek! Mi pedig út közben beugrunk az őrsre és lenyomozzuk a fickó lakhelyét. Indulás! Sok szerencsét, ha bármi van hívjatok!

***

A csapat a kocsiban ült és némán hajtott az Abbey Road 9456 felé. Kevin hamar rátalált a férfi lakhelyére Suzy leírása alapján, ugyanis már benne volt a nyilvántartásban.

Az utcák sötétek voltak ezen a környéken, nem égtek a lámpák. A kocsi fényszórója is csak tompán világította meg az utat. Az autóban ülők meresztgették a szemüket, hátha látnak valamit. Egyszercsak Suzy felkiáltott:

- Nézzétek! Ott valami mozog!

Mindenki egyszerre fordítota a fejét a mutatott irányba. és valóban. Valami mozgott ott. Mintha egy kis állat lett volna. Kevin leparkolta a kocsit, majd szépen lassan kiszálltak, és közelebb merészkedtek a lényhez.

- Ki van ott?- szólt egy sírós hang - Mit akar még? Tűnjön el!

Suzy felismerte a hagot.

- Ginny?

- Suzy?

- Istenem Ginny! El sem hiszem hogy megtaláltunk! Jól vagy? Minden rendben? Mit csinált veled az az alak?

Ginny odarohant barátnőjéhez, átölelte, és csak zokogott.

- Sajnálom...hogy nem...hallgattam...rád- nyögte két sírás között- úgy örülök, hogy te vagy nekem! Nem is tudom mi lett volna, ha te nem figyelsz rám, és nem keresel!

- Mire valók a barátok, ha nem arra, hogy kihúzzanak a bajból?- válaszolta Suzy félig sírva félig nevetve.

- Szörnyű volt - Ginny még mindig hüppögött- azt mondta sétálunk egyet, aztán elhozott ide. Lelökött a földre és elvette az értékeim. Aztán azt mondta várjam meg, mindjárt visszajön, csak hoz valami a lakásáról. Én meg nem mertem elfutni, mert ebben a sötétben nem lehetett látni semmit, meg félte, hogy szembejön velem, vagy utolér. Így inkább maradtam, és akkor jöttetek ti.- megint megölelte barátnőjét.

- Azt mondtad visszajön?- kérdezte Kevin gyanakodva. Ekkor léptek hallatszódtak a hátuk mögül.

- Hé kislány! Nagyon remélem, hogy itt vagy még!

- Itt van, és nem egyedül!- válaszolt neki Kevin- Állj, rendőrség!

Ám mire ez kimondta az alak már futott.

- Hívjatok egy járőrkocsit, és vigyétek haza a lányokat!- hadarta majd a fickó után iramodott.