Az egész napot keserves zokogással töltötték. Nyugtatgató és vadító csókokat adtak egymásnak. Egyet, kettőt, hármat... Sokat, százat.
Fél ötkor elmentek Lena házához. Abból a megfontolásból, hogy a gyilkoskedvű ismeretlen talán a hídnál várja őket. De nyomban meggondoltál magukat, amikor új papírszeletet fedeztek fel. Ezúttal az ajtóra volt felszegelve.
"Tudom, hogy be vagytok tojva és moccanni sem bírtok. Gyertek a hídhoz mindketten, különben felszeletelem az anyáitokat!"
Julia mérhetetlen agresszivitással tépte le a fecnit.
-Jul! - kiáltotta Lena, s átkarolva őt tüzes csókot nyomott ajkaira.
Nem tehettek mást, nem bírták lelkileg. Ész nélkül, kézenfogva rohanni kezdtek. A hídhoz, a diszkóhajó elé. Gyalog mentek, nem érdekelte őket a távolság.
Mikor kifulladva odaértek, senkit sem láttak. Nem lettek higgadtabbak. Körbefordultak, egymás kezét szorították...