XXX. fejezet
2006.04.23. 19:33
-Jó-jó! Értem én! - fészkalódott Katja a székében. Lena elengedte Juliát. Az elégedettség érzésével nézett a pszichológuslány szemébe, aki zavarában azt sem tudta, hogy mit gondoljon. -Katja, mit bámulsz? -Na akkor már mesélhettek is. -Ne legyél már ilyen! Katja kinyújtotta nyelvét és mindenféle grimaszokat vágott, mint egy óvodás kiskölyök. Utána haptákba vágta magát. Nem hagyta békén a lányokat. Ugyanazt ismételgette. -Na meséljetek magatokról! De Julia és Lena mindig kitért a válaszolgatások elől. Semmi kedvet nem éreztek ahhoz, hogy elmagyarázzák tetteiket, érzéseiket. Persze közben már eléggé feldúlta őket az egész, és mikor megunták, Jul felcsattant. -Ezzel akarsz minket megölni? Vagy viszlát, vagy nem nyúzol tovább, érted? Katja miután megnyugtatta a lányt, csak annyit mondott, hogy akkor biztosan minden rendben van, ha így állnak hozzá a dologhoz. Elbúcsúzott és már majdnem elment, amikor visszatartották. -Ne menj el! - kérlelte Lena. -Nincs minden rendben. Ha ezért vagy itt, hogy elmondjuk... - dőlt be a párnák közé Julia félbeszakítva saját mondanivalóját. Katja csak hallgatott és levette kezét a kilincsről. Az ajtónak támaszkodott, és figyelt. -Hát... Szeretjük egymást. -Látom - kacsintotta. -És Julia miattam itta meg azt a rengeteg piát - sírta a vnek -Érted tettem... Katja visszament hozzájuk és leült a székre. -Szóval van más is. Egy új fiú kavar Lennek. Alexnek hívják. Szerintem köze van a mostani esethez... Egészen sokáig beszélgettek. Késődélután a pszichológuslány hazament, s pár vizsgálat után Lena is elbúcsúzott Jultól, aki iszonyatosan unatkozott. Tulajdonképpen lelki gondokkal küzdött. A részeg férfi arcát elképzelve mindig eszébe jutott Alex. Juliának napot kellett még kibírnia, és mehetett újra iskolába. Ha anyukájára gondolt, akkor meg elszégyellte magát, hogy ilyet tett magával. És hogy miért nem gondolt soha az apjára? Mert őt tizenkét éves kora óta nem látta. Akkor költözött a család Moszkvába az apa munkája miatt. Azóta a férfi eltűnt nyomtalanul. Azt mondta egy téli reggel, hogy másik városba megy csupán fél napra, de nem látták viszont. A lány akkor zavarodott meg. Elvadult. Anyja pedig nem szentelt a nevelésére több időt.
|