Az anyák mindig megpróbálják hidegvérrel kezelni a dolgokat...
Így tett Julia és Lena anyja is. Felhívták egymást, s megbeszéltek egy találkozást kedd délutánra a közeli kávézóban. Vonakodtak az egésztől, de valami megoldást szerettek volna. Erre a délutánra megengedték Juliának és Lenának, hogy együtt lehessenek és azt tehetnek, amit szeretnének. De a józanságon belül. Csak ne menjenek el olyan iszonyatosan messzire és érjenek haza.
-Tehát, azt gondolod, hogy ez a Katja segíthet? - nézett bizalmatlanul Katina asszony.
-Igen. Már régebben elbeszélgetett Julcsival... Huszonöt éves. Igaz, hogy fiatal, de megbízható.
-Értem. Legalább ért a kamaszlányok nyelvén. Hát megpróbálhatjuk.
[...]
Eközben Julia és Lena nagyban járták a világot. Benéztek mindenhova, de sehol sem töltöttek el öt percnél hosszab időt. Rohantak tovább és beszélgettek. A vadóc egyszercsak karon ragadta a vöröshajút és egy kocsma elé vezette.
-Na, iszunk? Arra, hogy megoldódtak a problémáink!
Lena döbbenten ácsorgott.
-Na iszunk? Vodka? Jöhet?
-Nem kösz.
-Kérlek...
-Hagyjál! - húzódott el a lány.
Jul meg akarta csókolni, de előbb még tett egy próbát. A vörös sírva kiabált neki:
-De én nem iszok!
-Akkor megvársz, ugye? - kérdezte hetykén a fekete vadóc, és elindult lefelé a pincekocsma lépcsőlejáróján.
Barátnője nem akart utána menni. Csakhogy féltette a lányt, és mégis rászánta magát, hogy kövesse.