Julia egész éjszaka álmatlanul hánykolódott az ágyban. Néha-néha felült, és megigazította Lenán a takarót egy gyengéd puszi kíséretében.
"Bárcsak béke lenne végre! Elegem van. Lena, nagyon sokat segítesz nekem minden szavaddal. Mégis fáj nekem az egész eddigi minden! Nem, nem fogok sírni. Nagyon utálok gyenge lenni. Az a két hülye pacák! És... Jaj, csak azt akarom mondani, hogy... Idegesít ez az Alexander. Én szeretlek, csak izé, féltékeny vagyok, mondanád te. Jó-jó, igazad van! Az vagyok. Vállalom. Nagyon sajnálom. És nem szerettem volna, hogy anyukád megtudja. Én is félek, hogy megbeszélik majd egymás közt. Tudod, én már annyi mindent átéltem, annyi iskolában voltam, annyi embert láttam, hogy belefáradtam. Nálad tudok megpihenni. Nem jó ez így! Legszívesebben tökönrúgosnám ezt a srácot. Nem vetted észre, hogy legutóbb majdnem megcsókolt?! Na csak közel hajolt, de akkor is. Na, ezt eltúloztam, ugye? Te meg nagyon-nagyon... csodálatos vagy. Megfogom a csípődet és remeg a kezem, mert legalább háromszázzal ver a szívem. Hát most valaki kérésére ne nézzek rád?"
Lena egyszercsak megmozdult. Összeszorított ököllel a lepedőre vágott és felsikított.
-Elég! Hagyjál! Én Jult szeretem! Nem téged! Mit akarsz? Ne nyúlj hozzám! Megölted őt! Hát ölj meg engem! Most! - kiabálta, vörös hajzuhataga ide-oda húzodott a a párnán.
Julia meglátva a vonagló lányt, azonnal felé nyúlt. De nem sikerült megfékeznie, mert kapott egy pofont a csapkodás során, mikor csókolni akart. Piros, égő arccal nézett a rémeket álmodó Lenára, aki lassacskán visszatért a valóságba.
Meglátta a fekete hajút, megakadt tekintete jobb orcáján.
-Bocsánat - nyelt nagyot és nyújtotta kezét, hogy megsimogassa, de válaszként ennyit kapott:
-Semmi gáz. Mi a francot álmodtál?
-Azt, hogy Alex... öhmm...
-Mi van?!
-Megerőszakolt. Aztán megölt téged - köhintett Lena bágyadtan maga elé nézve -, és én nem tudtalak megvédeni. És...
A vadóc bólintott, hogy megértette, és átölelte a lányt. Magukra terítette a takarót.
-Szerintem nem kellett volna megnézni a híradót. De elmesélnéd, hogyan ölt meg engem Alex?
A vörösnek kicsordult a könnye.
-Tudni akarod? - szipogta - Pisztollyal lábonlőtt, te neki rontottál sántán, és utána fejbe célzott.
-Ne félj... Na, kérlek... - simította végig Julia a lány vállait, s melleit a ruha alatt. Úgy, olyan szelíden, mint még soha.
A Hold gyenge fénye bekúszott az ablakon, lecsitította őket. Hamarosan már mélyen aludtak ismét.