Reggeltől kezdve ahogy teltek az órák és percek egész nap, Julia egyre aggodalmaskodóbban és zavartabban viselkedett.
Tudta, hogy másnap már otthon kell aludnia. Beleborzongott a gondolatba, hiszen sosem szeretett ott lenni, ahol nem törődtek vele igazán. Többnyire akkor sólt hozzá az édesanyja, ha valami büntetést akart kiszabni, vagy ha meg kellett beszélni egy időpontot, eseményt. Bár ez utóbbi a ritkaságok közé tartozott. Általában Jul feladatai közé tartozott a ház felügyelete és a házimunka. Ennek ellenére ő az utcákat járta, csavargott és verekedésekbe bonyolódott.
Mielőtt ide költöztek volna ebbe a kerületbe, már előtte is ezt csinálta. Két iskolát járt meg, az egyikből kicsapták, s most szeptembertől tanult itt, Lenával együtt. Végre összekapta magát a harmadik iskolájában. Nem akart újra költözködni, de legfőképp Lena miatt viselkedett tűrhetőbben. Inkább megkímélte a kínos helyzetektől, mert erősen vonzódott hozzá.
Rengeteget változott az elmúlt fél évben. Megtanulta kifejezni az érzelmeit, őszintébb lett és szeretett. Eléggé leszelídült.
Amikor Lenával rájöttek, hogy nem csupán barátok, egy teljes hétig nem mertek beszélgetni. Barátságuk tetőpontján adták fel majdnem, de egy véletlen folytán megértettek mindent önmagukkal kapcsolatban, és rájöttek, hogy nem kell egymás előtt szégyenkezniük:
Egy kora téli iskolai kirándulásféle alkalmával, mikor a buszon szomszédos üléseket foglaltak el a tanárok miatt, minden megváltozott. A jármű megcsúszott, Lena Julia kezéhez kapott, aki feléje dőlt. Az éles kanyarban ajkaik összeértek, s eztán már nem is hagyták abba. Megszületett első csókjuk. Szakításuk előtt álltak, de megtudták, hogy úgyanúgy éreznek.
Persze osztálytársaik láthatóan elítélték őket, és mostanra Lena anyjának is tudomására jutott minden efféle tettük.
A fekete vadóc attól félt - nem ok nélkül -  hogy szüleik meg fogják, vagy már megvitatták a témát és ők meg búcsút inthetnek a gondtalan, együtt töltött délutánoknak és hétvégéknek.
Az iskolában ma is igyekezett az erőszakos Alexet távoltartani Jul. Tündérét egyre hevesebben ostromolta a srác. Órán is megpróbált vele beszélgetni, de ő rosszat sejtve eltépett minden levelet, ami a kezébe került, és a tanárnő figyelmét a fiúra terelte. Testnevelésen már jobb helyzet adódott. Tévedésből bezárták a két leányzót az öltözőbe, és legalább kettesben lehettek. Lena eleinte feszültséggel tele, ököllel csapkodta az ajtót. Aztán elment a kedve tőle, hiszen az ő Juliája vele volt. Míg a többiek a futópályán a köröket rótták, ők sem unatkoztak. Élve a lehetőséggel, szenvedélyesen csókolóztak és simogatták egymást. Testük összefonódott, levették pólóikat, melltartójukat. Nem mertek olyan nagyon bevadulni, mint otthon szoktak, mégis jól érezték magukat. Hosszú előjátéknak lehetett volna ez nevezni. Aztán őrületes tempóba, szédítő érzésekbe rohantak bele.
"Mindent gyengéden! Áldozd fel magad a szerelem oltárán!" - ez lehetett a jelszavuk.
A kezdetektől számolva körübelül huszonöt perc múlva Julia, majd őt azonnal követve Lena tapasztalta meg a mámorító érzést. Aléltan karolták egymást... 
Mikorra visszajött a lányok bandája, lenyugodtak. A tanár értetlenül állt a helyzet előtt, hogy be lettek zárva, de megbékélt. Csak azt nem értette, hogy miért olyan piros és mosolygós a két lány.