Nemsokára kiengedték Laurát a kórteremből. A lány egyből a szobájába vonult, és magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban nem akart beszélni senkivel. Nem akart látni senkit. Egyáltalán úgy érezte, nem is akar létezni. Elgondolkodott a pár nappal ezelőtti beszélgetésen
Paravain-nal. Újra elmerült abban a gondolatban, ami a legjobban fájt neki: Alienor eltűnt. Úgy érezte, kötelessége elindulnia, hogy megkeresse barátnőjét, és felszabadítsa. Erről senkinek nem szólt, főleg mert nem akarta, hogy a kastély népe, köztük az időközben
állapotos Morwena, felizgassa magát. Ezekkel a gondolatokkal indult kifelé Hellunyatból azon az éjszakán. Miután felnyergelte Szélvihart, próbált észrevétlenül maradni, de a kapuőrők mégis észrevették.
- Állj! Ki vagy?
- Laura...
- Á, szervusz, Laura! Hova mész te az éjszaka közepén? Ez nem tilos a számodra?
- Morwena küldött, hogy szedjek neki egy kis altatófüvet. Tudod, hogy nem bír aludni, mióta kisbabát vár.
- Ó, igen. Sajnálom szegényt. De persze a kis jövevénynek nagyon örülünk, mindnyájan!
- Akkor hát átengedsz?
- Persze, menjél csak! De aztán vissza is gyere! - Laura kijutott a várból. Esze ágában sem volt visszajönnie Alienor nélkül. Lassan ballagott lovával a Hellunyatot Csillámcsarnokkal összekötő úton. Gondolta, ott keresi majd először barátnőjét. Pár napig bolyongott az ösvényen, sok fura
élőlénnyel találkozott, köztük ismerősökkel is, mint például Ittisottissal. De találkozott olyanokkal is, akiket még hírből sem ismert. Ezalatt a pár nap alatt megette minden tartalék elemózsiáját, megitta minden vizét. Nagyon éhes volt már, mire elérte Csillámcsarnokot. Ott szerencsére
szívesen látták, megvendégelték, ellátták az út közben szerzett kis sebeit, és beszélgettek vele.
- Nem, nem láttuk errefelé - válaszolt Laura kérdésére a palota egyik szobalánya - Itt nem járt, én úgy tudom. Senki nem beszélt erről vagy ilyesmiről. Sajnálom.
- Ne sajnáld, egyszer megtalálom, biztos vagyok benne! Csak remélem, nem trötént vele semmi baj.
- Az borzasztó lenne! Szegény Alarik után a királynak és a királynőnek megszakadna a szíve, ha őt is elvesztenék.
- Azt elhiszem... - néhány ott töltött békés nap után Laura ismét továbbindult, felkutatni Alienort. Most a Deshirisztáni sivatag felé vette útját. Remélte, hogy itt már megtalálja elveszett barátnőjét. Nem tudta még, de a reménye lassanként beigazolódott...