V. fejezet
2006.04.15. 18:08
- Most mit csináljunk? Nincsen semmi, amit középre dobhatnánk... - mondta Alienor - Így hogy tudjuk meg, hogy mi van itt? - Nincs valami kemény tárgyad, amit mindig magadnál hordasz? - Nem tudom... Várjál, de van! Van egy kiskésem, amit a biztonság kedvéért mindig magamnál tartok! Azt bedobhatjuk középre. - Csodás! Add ide! - nyújtotta kezét Laura. Alienor egy kicsit még tétovázott. - Azért remélem, nem megint egy szakadék lesz, mert ezt a kést még édesanyámtól kaptam, mielőtt eljöttünk Csillámcsarnokból a bátyámmal - ennél a résznél, könnyek törtek elő belőle, mert Alarik halálának emléke még túlságosan erősen élt benne. Odaadta Laurának a kést. A lány egy jó erős mozdulattal behajította középre. A kés hangos csattanással ért földet. - Hát ez meg hogy lehet? Miért csattant ekkorát a homokon? - kérdezte hitetlenkedve Laura, de amint ezt kimondta, hangos zörejjel egyszerre vagy harminc éles kard emelkedett ki a földből. Mindkét lány felsikított, mert az egyik kard épp a lábuk alatt volt. Szerencsére még idejében elugrottak onnét. - Most már értem. A homokkal csak eltakarták a kardokat... - ebben a pillanatban az összes kard visszasüllyedt a helyére. - Meg kéne állapítani azokat a pontokat, ahol vannak. Most már csak az a kérdés, hogy mikor jönnek fel újra... - Igen, de amint látom, elég sok idő kell nekik. Ha legközelebb feljönnek, aztán lemennek, lehet, hogy simán át tudunk menni fölöttük annyi idő alatt - újra felemelkedtek a kardok - csak az a baj, hogy túl messze van a másik oldal... - visszasüllyedtek az éles fémtárgyak. - Na de akkor mit csináljunk? - kérdezte aggódva Alienor - Mekkorák ezek a kardok? - Jó kérdés, és... - újra felemelkedtek a kardok - amint látom, nem hosszabbak a lábad hosszánál... - lesüllyedtek a kardok. - Vagyis? - tudakolózott a kislány. - Vagyis az én lábamig nem érnek fel, tehát ha lábujjhegyen megyek, akkor elvileg nem történhet semmi bajom. Ugyanígy van veled is. Csak lábujjhegyen kell menni, és minden meg van oldva! - Óriási! De azért a kést ne felejtsük el! - elindultak Alienor kése felé. Időközben sokszor felemelkedtek a kardok csak azért, hogy aztán visszasüllyedhessenek eredeti helyzetükbe, de a lányokat nem érték el. Az viszont párszor előfordult, hogy le kellett ugraniuk egy-egy éppen kiemelkedő kardról, mert rajta álltak. Végül elérték a kést. Megálltak előtte, és felszedték. Ekkor történt a baj. Mikor Laura lehajolt, hogy felvegye barátnője kiskését, az egyik kard végigsértette a karját. - Aúúúúúúú!!!!! - kiáltott fel. Majdnem elvesztette az eszméletét, és ha Alienor nem ragadja meg, elterül a földön. Barátnője kivonszolta a kardok közül, és lefektette a földre. Tépett egy darabot a szoknyája széléből, azt pedig rátekerte Laura karjára. - Köszönöm... - suttogta Laura - azt hiszem, nem vészes. - Fel tudsz állni? - Fel... - nehézkesen bár, de sikerült felállnia. Szerencsére a seb nem volt túl nagy. - Ezt is túléltük...
|