- Előre megyek - jelentette ki Alienor - Te gyere utánam, ha már megbizonyosodtunk arról, hogy biztonságos-e!
- Rendben - mondta Laura, és előreengedte barátnőjét. A lány bátran vágott neki a keskeny szirtnek, ám arra nem számított, hogy középen egy kicsivel keskenyebb, mint számított rá. Megcsúszott a lába, és lezuhant a mélybe.
- Alienor!!!!!!! - kiáltott fel Laura. Azonnal utánarohant, hogy segítsen neki, de nem látott semmit. Aztán egyszer csak meghallotta Alienor sikolyát.
- Segítség! Valaki húzzon ki innen!
- Hol vagy? - kérdezte kétségbeesetten Laura.
- Itt vagyok lent! - egy kiállló ágon kapaszkodott - Segíts feljönnöm!
- Nem érlek el! Mit csináljak? Felérsz a kezemig?
- Nemtudom, lehet. Talán ha egy kicsit elengedem az ágat. De tarts meg!
- Megtartalak, megígérem! Gyere, add a kezed! - azzal lenyújtotta jobbját Alienor felé. A kislány felhúzta magát az ágon, majd egy kis ugrással elkapta az őrző kezét. Laura megfeszülve, minden erejét bevetette, hogy
fel tudja húzni barátnőjét. Pár perces kínlódás után végre sikerült. Újra a szilárd talajon feküdtek, és pihegtek. Mikor kifújták magukat, egymásra néztek, és elfeledve minden bajt, elkezdtek nevetni.
- Kösz, hogy segítettél... - hálálkodott Alienor.
- Nincs mit, te is megtetted volna.
- Akkor... mire várunk még?... induljunk tovább!
- OK! - feltápászkodtak és elindultak a következő terembe. Itt megint nem láttak semmit, de gyanították, hogy ismét valamilyen csapda vár rájuk. A padlót sűrű homokréteg borította...