Aznap fölöttük tornyosultak a felhők. Mint mindig, most is Igor, a legvagányabb srác viccelődött velük. Társaival együtt verseket írt róluk és fennhangon előadta. Bár ez már meg sem lepte a két lányt. Mindennapos eseménynek számított, és nem sértette meg annyira a lelkivilágukat, mert másokról is írtak hasonló rigmusokat a fiúk.
Oroszórán Julia nem figyelt, s rajzolgatott ahelyett, hogy jegyzetelt volna. Tollvonásaiból lassan Lena feje és vállai rajzolódtak ki. Miután befejezte, hozzáírt pár sort, gondosan összehajtotta, és megpróbálta átadni a vöröshajúnak. Hiába nyújtozkodott, nem érte el őt.
A tanár hirtelen úgy rászólt, hogy Julia eldobta a papírlapot.
-Volkova, mit csinál? Figyeljen az órára, és ne levelezgessen! - s azzal elvette a levelet. Lerakta az asztalára, és tovább magyarázott.
-Jul, - suttogta Lena a lehető leghalkabban - mit akartál nekem küldeni?
De a mögötte ülő lány kacarászva sziszegte, hogy biztosan szerelmeslevelet. Kicsengetés után azonnal letámadta Juliát és Lenát, és megkísérelte leleplezni, vagy nevetségessé tenni őket az osztály előtt.
-Csajok, nincs kedvetek smárolni egy kicsit közönség előtt? Ó.. jaj, hát megsértettelek benneteket! Szegénykéim! - nyivákolta a lány és felállt a padjára, majd ölelgetni kezdte magát. Folytatta:
-Lena meg hajlandó lenne pénzért akár csoportosan is nyalakodni! Kis ártatlan tekintet, és aztán? Leszbi pornókirálynő!
-Hülye liba! - ugrott neki Julia, s vadul leráncigálta onnan - Hagyd békén a barátnőmet!
Ellökte a kötekedő lányt, aki végigcsúszott a padlón, s bevágta a fejét egy székbe. Felállt, és sikítani kezdett. Julia odalépett hozzá, haragosan ránézett, mire az elhallgatott. Majd a csend közepén megfogta Lena kezét, s elhagyták az iskolát.
Jul kint már lecsillapodott egy kissé. Ahogy ránézett a barátnőjére, vágyat érzett ahhoz, hogy megcsókolja és érezze bőre puhaságát.
"Most nem szabad" - mondogatta magának.
De kis idő múlva már az iskola egyik ablaka alatt smároltak az udvar egyik elrejtett részén. Igaz, rövid ideig.