Alex meghúzta a ravaszt.
Julia felült addigra, de visszazuhant. Orcáján a szenvedés, de a béke is. Életében talán először érzett igazi békét, amit nem ronthatott el senki és semmi.  Cipőjéhez kapott, s ujjai vörösek lettek. A fiú bokánlőtte őt.
Legszívesebben ordított volna, de Lena ott hevert mellette sápadtan.
Mentők, tűzoltóság, rendőrség, minden kivonult. Le akarták a három őrültet csábítani a híd tetejéről.
-Ha megmozdulsz Lenochka, szétlövöm ezt a kis rohadékot! - ordibálta ész nélkül Alex, s hadonászni kezdett a fegyverrel.
-Jul, bocsáss meg - suttogta a vöröshajú.
-Ne aggódj, nem fáj. A szívem, az fáj. Érted - sziszegte a vadóc.
Megpróbált felállni. Ragyogó kék szemeivel mintha az sugallta volna Lenának, hogy ne nyúljon hozzá, mert ő erős és mindent kibír. Mikor körübelül meg tudott állni egy helyben, felemelt fővel jelentette ki:
-A szeretet tiszta és nem lehet bemocskolni. És mi szeretjük egymást. Hányszor kell neked ezt elmondani? Az élet rövid, de ha nem szeretsz igazán és csak követelőzöl, akkor még rövidebb. A szeretet tiszta!
A vöröshajú előállt, s megtartotta a lányt.
-Alex, az életben a gyönyörű rész előtted áll. Csak meg kell érintened és kezedbe kell venned. Szeretned kell és nem átadni magad a dühnek.
Alex remegő kézzel felemelte a fegyvert, de nem merte célbavenni áldozatát, mert az a vadóc mellé állt és átkarolta. Ha eldördült volna a lövés, akkor Alex a kis vörös kedvencét elveszítette volna. Így hát odalépett hozzájuk. Mondott volna egy bocsánatot.
De a lányok megcsókolták egymást. Lena hirtelen megszédült, Jul úgyszintén. Vadul egymásba kapaszkodtak, megpróbáltak a beton pereméről visszalendülni. Hiába. A vadóc nem bírta, lábán csorgott a vér, arcán eltorzult fájdalom. A folyóba zuhantak.
Hatalmas csobbanás és az összesereglett emberek moraja keveredett össze.
A hídfőről pisztolylövés hallatszott, majd a tömeg közé zuhant egy test. A folyóba egy ölelkező pár csapódott. Elmerültek.
A homályos vízben Lena kinyitotta szemét. Még élt. Látta, ahogy barátnője megfulladt, és engedett a szorításból.
Kinyitotta száját, s utolsó pillanatra elegendő levegőjével belebugyborékolta a végtelenbe:
-Szeretlek!

****.****.****
VÉGE