Lena csuklóin súlyos vasbilincs kattant, erős karok szorították le egy falapra. Háton, kiszolgáltatottan feküdt, s a fekete csuklyás alak megfogta a derekát. Farmernadrágjának cipzárját lehúzta, a kis fémgombot kigombolta... Lassan egy vörösen izzó szempár kezdett világítani a sötétben.
A lány kinyitotta szemeit. Riadtan oldalra fordította fejét. Julia mellette pihegett, ujjai a vöröshajú pizsamanadrágján pihentek. A vadóc öntudatlanul ugyan, de arra nyúlt, és ezt érezte ő, ilyesmit álmodott. Mostanság rémálmok gyötörték és Alex fenyegető tekintete úszott előtte. Pedig a srác nem bántotta, csak túl közel került hozzá.
Most ébresztőórája felé pislogott. Még csak hajnali négy órát mutatott a vekker, de az apró madarak már nyugtalanul csipogtak a fákon, bokrokon. Már az erkélyen, az ablakpárkányon is. Mint mindig. Tavasszal, fészeképítéskor és a kicsik etetésénél állandóan csivitelnek, pityegnek..
A kis szeplős leányzó kimászott a takaró alól. Ruhásszekrényéhez sietett, majd buzgón keresni kezdett valamit. Igyekezett a lehető leghalkabban matatni, mégis felébresztette Juliát, aki borzas fejjel nézett körül, s azonnal visszadőlt párnájára.
-Micsinálsz? - kérdezte két hatalmas ásítás közt.
-Keresem a cigisdobozomat - hadarta Lena, odébb tolva maga mellett egy kupac ruhát.
-Miért? Jut eszembe, mióta nem cigiztél?
-Nem tudom. Eléggé megutáltam a dolgot, szóval..
-Mi van?
-Semmi. Leszokok. Lehet, azért ájultam el, mert amikor kicsuktál, elfüstöltem majdnem egy teljes dobozzal. Meg nem is ettem - rántott vállat Lena és a megtalált dobozt egy egyszerű modulattal összenyomta, a benne lévő pár szállal együtt. Visszaballagott Juliához, megpuszilta, és lefeküdt mellé.
-Aludjunk még! - mosolyogta.