V. fejezet
2006.11.04. 20:48
Reggel 7 óra. Ébresztőóra csörgés hangja töltötte be a Kinkirk-házat.
Jessica álmosan felnyögött, és lecsapta az éjjeliszekrényén álló órát. Kitápászkodott az ágyból, majd elkezdte ébresztgetni húgait.
- Wendy, Suzy! Reggel van!
- Jajj, ne már! - a két említett feljebb húzta a takarót.
- Kifelé az ágyból!
- Jóó...
Brian kinyomta a telefonján az ébresztőt, aztán frissen kiugrott az ágyból. Nem okozott gondot neki a feleklés. Szeretett iskolába járni és tanulni. Átnézett bátyjához a tolóajtón de ő még nagyban húzta a lóbőrt. Fogadok megint későn fog felkelni, de ha felébresztem leüvölti a fejem... - gondolta Brian. Visszazárta az ajtót, és nekikezdett a készülődésnek. Hamarosan meghallotta a szokásos reggeli robajokat: lábdobogás, kiabálás.... Már megint - gondolta.
- Én voltam itt előbb! - veszekedett Suzy, és próbálta visszatartani a fürdőszobába nyomuló nővérét.
- De én vagyok az idősebb! - vágott vissza Jessy.
- És az kit érdekel?
- Engem! Én vagyok az idősebb, enyém előbb a fürdőszoba!
- Ilyen nincs! Tegnap is te voltál az első! Ma én értem ide előbb!
- Nem igaz, mert egyszerre értünk ide.
- De te elfogyasztod az összes melegvizet! Tegnap is hideg vízben zuhanyoztam!
- Ha te mész előbb akkor te fogyasztod el!
- Amíg vitatkoztok megmosom az arcom, jó? - lépett közbe Wendy, és már ment is volna be a fürdőbe.
- WENDY! - csattant fel egyszerre a két nővér.
- Jólvan, menj te előbb Suzy. De negyed órát kapsz!
- Kösz!
- Muszáj volt már megint felébreszteni? - az álmos és zsörtölődő Tom lépett ki szobája ajtaján - Ezért most én megyek először a fürdőbe.
- Azt már nem! Várj a sorodra álomszuszék! - torkolta le Jessica.
***
Egy órával később már mindenki frissen ballagott le az emeletről a konyhába táskával a kezében.
- Szia Anyu! Mi van reggelire? - érdeklődött a korgó gyomrú Wendy.
- Jó reggelt! Csináltam tojásrántottát. De igyekezzetek mert mindjárt indulnotok kell! - válaszolt Lucy.
- Ohh, ne ma föcivel kezdünk! Nem akarom:( - kesergett Suzy.
- Mi meg dupla matekkal! Szerinted az jobb?- zsémbelődött Jessica is.
- Én szeretem a matekot - vetette ellen Brian.
- Mert te egy zseni vagy.
- Kösz!:)
- Jó reggelt mindenkinek! - Kevin lépett a konyhába - Indulhatunk?
- Aha - válaszolt a kórus.
- Nem kell neked is jönnöd apu! Mért nem vezethetek én? Már van jogsim!
- Azért nem Tom, mert csak két autó van és anyáddal mindkettőnknek menni kell dolgozni, így nem állhat egész nap a suli parkolójában a kocsi. - Hangzott a felelet Kevintől.
- De akkor mért nem vezethetek? Hogyha mondjuk csak eljössz velünk!
- Mert ha én is megyek akkor én vezetek! - zárta le a vitát Kevin.
- Csak nem meri megmondani apu Tomnak hogy rémesen vezet - súgta oda Brian Wendynek.
***
Háromnegyed kilenc. Suzy épp a szekrényében pakolt amikor egyik barátnője, Christy lépett oda hozzá sugárzó mosollyal az arcán.
- Szia Suzy!
- Szia! Minek örülsz ennyire?
- Szóval te még nem hallottad! Ja télleg tegnap nem voltál msn-en.
- Igen. Muszáj volt kicsit tanulni...
- Na képzeld! Leanne-nak....megvolt az első csók!
- Nem mondod! Ez komoly? Kivel? Összejött azzal a Frank-kel?
- Aha...egy csomót sétálgattak a városban meg minden és a végén összejöttek.
- Mázlista...Ő, aki állndóan azt mondta hogy egyedül akar megöregedni...
- Jaja...na menjünk mindjárt csöngetnek - azzal elindultak a földrajzterem felé, és közben elmélyülten társalogtak.
- Meghibbantatok? Raktjátok már el a cigit! - Tom az emeleti fiúvécében ácsorgott bagózó haverjaival kicsit feszengve.
- Nyugi haver! - szólt az egyik.
- Bármikor bejöhet egy nyalizós stréber aki beköp egy tanárnak - aggodalmaskodott tovább Tom.
- Hűtsd már le magad! Inkább szívj te is egyet!
- Kössz most nem! Talán máskor...így is kinyírnak otthon ha megérzik a füstszagot!
- Nem muszáj ám itt álldogállni velünk! El lehet húzni, ha nem tetszik amit csinálunk! De ha be mersz köpni...!
- Megnyugodhatsz nem köplek be. De most órára kell mennem. Ti nem jöttök?
- Hülye, művtörire? Minek? A tanár úgy is mindig csak cseszeget...ebben az évben eddig talán két órán voltam ott...asszem kicsit túlzásba is vittem...hiszen még csak október eleje van...
- Najó mindegy én mentem....szevasztok! - Tom kilpett a vécéből és elindult a folyosón. Pár lépés után egy osztálytársa hozzászegődött, akit Tom nem igazán sorolt a "nyalizós stráberek" közé, kicsit normálisabbnak tartotta, de nem igazán barátkozott vele.
- Hello - köszöntöte Mark (így hívták a srácot).
- Szia! Mi a pálya?
- Semmi! De szerintem nem kéne velük lógnod - fejével a vécé irányába bökött.
- Mit izgat téged az, hogy én kivel lógok? Egyáltalán hogy jössz te ahhoz, hogy megmondd hogy kivel barátkozom? - kapta fel a vizet Tom.
- Jól van na! Csak elmondtam a véleményem ennyi. Tudod régebben másnak ismertelek meg. Azt hittem te normális vagy. Nem gondoltam hogy összeállsz ezekkel a barmokkal. De ahogy láttam nem túlságosan élvezed a társaságukat...
- Le lehet szállni rólam jóvan?! Igenis bírom őket! Ők a barátaim - Tom nem tudta mit szóljon Mark hirtelen véleménynyílvánításához. Eddig nem nagyon beszéltek egymással.
- Barát...érdekes szó ez - mondta elgondolkodva Mark - szerintem egy barát az akivel megoszhatod a titkaidat, aki kihúz a bajból meg ilyesmik. Ők lyenek? Végülis te tudod...
- Te figyelj most mi ez az egész? Most szivatsz vagy mivan? - iszonyúan idegesítette, hogy kioktatja egy srác akit nem is ismer. Viszont elgondolkodott azon amit mondott...és nem volt hülyeség....talán ennek a Mark gyereknek igaza lehet...
- Nem szivatlak...csak gondoltam elmondom a véleményem. Tudod már 3 éve keresem a helyem ebben az osztályban, de valahogy sehogy sem találtam meg. Eddig azt hittem te ezek közé a magukat vagánynak képzelő csávók közé tartozol, és sajnos csak most jöttem rá, hogy nem egyedül vagyok aki nem találja a helyét. Nem kérek tőled semmit, csak annyit hogy gondolkodj el azon amit mondtam.
- Most azt várod hogy meghatódjak és a karjaidba ugorjak, hogy te vagy a legjobb barátom? - válaszolt gúnyosan Tom - Elhiszem hogy társaság hiányod van, de talán előbb magadba kéne nézni, és utána másokat kritizálni! Honnan veszed hogy én nem érzem magam jól velük? Itt elpanaszolod nekem a bánatod, mint valami nyámnyila kislány, és azt gondolod, hogy utána én is erre a szintre süllyedek, elbőgöm magam hogy te milyen aranyos vagy és többet szóba se állok velük? Tudod...ilyet a húgaim csinálnak. Talán buzi vagy, vagy mi?
- Azt hiszem tévedtem - szólt lehangolódva Mark - Te tényleg közéjük tartozol... - azzal elhúzott a folyosón. Tom csak áll és bámult utána. Kicsit túl durván válaszolt vissza neki. Mark rendesen szólt hozzá, barátkozni próbált, ő meg elküldte a francba. Tényleg úgy viselkedett ahogy az állítólagos barátai szoktak, és amit ő soha nem néz jó szemmel. De azért mégis az a srác csak úgy idejött és kioktatta! Sőt szinte megmondta, hogy kivel barátkozzon! Ebben még a szüleire sem hallgat! Olyan régóta tartozik már azoknak a srácoknak a bandájába! Ki is nyírnák ha egyszercsak fogná magát és többet hozzájuk se szólna. Tom még mindig csak állt és saját magával viaskodott. Egyik fele Mark után ment volna bocsánatkérésért, a másik pedig jól seggberúgta volna. Végül úgy döntött, hogy neki köszöni szépen megvannak a barátai, és jól is érzi magukat vele. Meggyőzte erről magát, és magabiztosan elindult az órájára.
Jessica amint belépett a suliba a szekrényéhez sietett. Tudta, hogy ott vár rá John. Amint meglátta barátját, rögtön rácuppant. John-t már nem érte hirtelen a dolog...Jessica minden hétfőn ezt csinálta. Ugyanis vasárnap nem randizhattak, mert szülei szerint "vasárnap mindenki otthon van a családjával, pihen, és készül az iskolára". Szóval vasárnap nem volt randi. De Jessica számára ez elviselhetetlen volt. Persze a templomban találkoztak, de az nem sok. Így hát minden vasárnap délután felhívta John-t és vagy 2 órán keresztül beszéltek. John finoman eltaszította a lányt, miután már vagy két perce rajta csüngött.
- Nyugi csillag - mondta mosolyogva.
- Bocsi. Csak tudod úgy örülök hogy láthatlak - szólt Jess kipirosodott arccal.
- Én is örülök - válaszolta a fiú, de magában kicsit mást gondolt. Ez valószínűleg az arcára is kiülhetett, mert Jessica megkérdezte:
- Valami baj van?
- Nem dehogy semmi! Csak eszembe jutott, hogy első órán dogát írunk.
- Ma irodalom az első órád, igaz? Nekem dupla matekom lesz...Szóval találkozzunk a második óra után itt és majd mesélsz, hogy sikerült a doga. Drukkolok édes!
- Köszi! Most rohanok is hogy még át tudjam nézni az anyagot óra előtt. Szia! - épp indult volna de Jessica gyorsabb volt így nem sikerült elkerülnie egy újabb kétperces csókot. Miután sikerült kiszabadulnia a lány öleléséből gyorsan rámosolygott és fürgén lelépett. Miután már jóval maga mögött tudta barátnőjét, megállt, és kifújta a levegőt. Balszerencséjére, néhány idióta osztálytársa épp arra járt és odakiáltottak neki:
- Mivan Jonny cica? Hogy-hogy egyedül? Hol marad a piócicád? - jót röhögtek, majd továbbmentek. John lenyelt egy ingerült választ, majd ő is elindult.
|