Sötét és néma volt minden. Kevin nem látta az alakot csak sejtette hogy valahol előtte futhat az alak, mivel lépéseket hallot. Így futottak sokáig, kevin már kezdett fáradni, és ekkor egy kereszteződéshez értek. Szemből épp jött egy járőrkocsi elzárva az útját és megállításra kényszeríteni az alakot. Kevin csak erre a pillanatra várt. Ráugrott az alakra, de az olyan furcsán pici és szőrös volt.... Lassan a többi járőrkocsi is megérkezett.Kikászálódtak az emberek és mindenki érdekesen nézett Kevinre...

- Kinkirk! Hiszen az egy macska!- mondta az egyik rendőr hahotázva. Erre mindenkiből kitört a nevetés. Csak Roxanne sietett társa segítségére.

- Ti még soha nem hibáztatok? Azt hiszitek ti teljesen tökéletesek vagytok? Nektek még lámpátok is volt mégsem tudtátok elkapni!- Ezek után már nem igazán volt kedvük nevetni, mert tudták hogy igaza van. Kevin szégyenkezve beszállt az egyik autóba és elindultak hazafelé.

***

- Hol lehet már? Ez nem igaz! Ugye nem történt semmi baja?- Lucy idegesen járkált föl-alá a nappaliban.

- Ne aggódj már! Nem először csinálja! Nem lesz semmi baja.- próbálta nyugtatni Matt, nem túl sok sikerrel.

- De mi van ha az az alak meglőtte? Elég veszélyesnek tűnt!

- Hiszen nem is láttad a sötétben!- vetett ellen Simon.

- Tudom. De a hangja félelmetes volt!

- Legalább Ginny-t megtaláltuk!- Egy pillantást vetett barátnőjére aki szüleivel ült a sarokban.

- Megjöttünk!- Kevin és Roxanne lépett be a nappaliba!

- Óh, Kevin!- Lucy a nyakába ugrott.- Aggódtam! Na? Mi hírt hoztatok? Mi a baj?

- Sajnos nem sikerült elkapni. Meglépett.- természetesen a baklövését kihagyta a történetből...

- Köröést indítottunk ellene, és bármikor elkaphatjuk- vette át a szót Roxanne- nem hinném hogy visszajön, mivel most majdnem elkaptuk. Kérlek Ginny ha chaten bármikor látod azonnal szólj Kevinnek!

- Rendben.- Ginny-t eléggé lahengolta a hír hogy az az ember még mindig szabadn járkál. Félelmet keltett benne a tudat, hogy bármikor összetallálkozhat vele az utcán.

- Hosszú volt a mai nap, azt hiszem ideje nyugovóra térni.

- Akkor mi megyünk is. Jóéjt kívánok, és nagyon köszönöm mindannyiknak a segítséget. Megmentették a lányom életét!- Ginnyék felálltak és elindultak a kijárat felé.

- Rendben. Akkor Ruthie, Peter! Hello Kitty szoba. Simon, Cecilía! Ikrek régi szobája. Mary, Carlos! Padlás. Matt, Sarah! Matt régi szobája. Suzy, te velünk alszol. - osztotta ki a szobákat Lucy. Mindenki szépen felbattyogott és nemsokára a Kinkirk-házra ismét csend borult.

***

A kinti verőfényes nap besütött az ablakon a konyhába, ahol a Camden testvérek fogyasztották éppen reggelijüket.

- Annyira jó Lucy hogy megszervezted ezt! Tök jó visszemlékezni a régi időkre amikor itt ültünk együtt és suli előtt ettük a reggelit.- emlékezett vissza Simon.

- Persze most egy kicsit többen vagytok.- tette hozzá mosolyogva Sarah.

- Hát igen, jó újra együtt lenni.- helyeselt Lucy.- Jut eszembe. A gyerekek mindjárt hazaérnek. Remélem tudtok még maradni. Szeretnének ők is látni titeket.

- Igen csak délután mennek a gépeink.- mondta Mary.

- Akkor jó. Elvileg hamarosan...

- Megjöttünk!- Tom hangja szakította félbe Lucy-t.

- A konyhában vagyunk.

- Tom! Wendy! Brian!- köszöntött mindenkit Ruthie.- Jó titeket látni.

- Megjöttem!- Jessica kiabált az előtérből.

- Konyhában.

- Áh! Sziasztok!- köszönt Jess. Suzy furcsállta, hogy egyik testvére arca sem tűnt meglepettnek amikor meglátta a rokonokat. Úgy gondolta végre itt az ideje megkérdezni mit is csinálnak itt.

- Jut eszembe! Ti hogy kerültök ide?- szavait a mellette ülő Ceciliának intézte.

- Bulizni jöttek!- válaszolta Brian.

- Igen eredetileg. De aztán a buliból végül nem sok lett. De sokkal jobb volt így hogy régi Camden szokás szerint segítséggel töltöttük a szabadidőnket.- mondta Simon mosolyogva.

- Brian, te ezt honnan tudtad?- érdeklődött Suzy.

- George (Simon fia) mondta.

- Akkor ezt Wendy és Tom is tudta?

- Igen.- helyeseltek az előbb kérdezettek.

- És te Jess?

- Én is tudtam. John mondta, hogy látta őket. És akkor összeraktam, hogy biztos ezért volt nagytakarítás.

- Mindenki tudta, csak én nem?

- Hát úgy tűnik Suzy megtudod milyen középső testvérnek lenni. Ismerős érzés amikor valamit utoljára tudsz meg...- mondta lányának Lucy.

- Kanyarodjunk vissza oda, hogy buli helyett segítettetek. Kinek, mikor és hol?- kíváncsiskodott Brian.

- Na látjátok ezt meg én tudom.- örült Suzy, de aztán elkomorodott ahogy eszébe jutottak a tegnap este eseményei. A felnőttek elmeséltek mindent a többieknek Suzy közben elgondolkodott, hogy jobban is figyelhetett volna barátnőjére, hiszen szüleitől tudta nagyon jól, hogy a chates ismerkedés nem a legjobb...

***VÉGE***