XII. fejezet
2006.04.19. 18:21
- Nos, lovag, a válaszod helyes, de biztos vagy benne, hogy egyedül akarsz nekivágni a sivatagnak? - Teljesen biztos. Meg kell találnom Laurát! Nem tudod, merre ment? - Dehogynem tudom, hiszen láttam. Arra ment, észak felé. Egy másik lány után futott. - Biztos Alienor után ment. Megszökött a kastélyból, azért, hogy megtalálja a lányt. Pedig nem is tudja, milyen veszélyes ez számára... Most mennem kell. Viszlát - és elindult a sötét sivatag felé. Eközben Laura bolyongott tovább követve a nyomokat, melyeket Alienor hagyott hátra. Nemsokára egy kis oázishoz ért. Nagyon szomjas volt már, ő is, lova is, ezért letérdelt a vízparthoz, a víz fölé hajolt, hogy igyon, és a következő pillanatban felsikoltott. A vízben meglátta régi ellensége, Syrin tükörképét. A boszorkány egyenesen fölé magasodott. Laura megfordult, kúszva elkezdett hátrálni. - Csak nem megijedtél, kicsikém? - kérdezte gúnyos hangon az alakváltó - Bizony, a sivatag tartogat még meglepetéseket számodra is! De sajnos nem láthatsz belőlük többet, ugyanis most megöllek téged! - már indult Laura felé, éles körmeivel fenyegetően közeledett a lányhoz, lecsapni készült a védtelen őrzőre, amikor... - El onnan, boszorka! Tágulj! - hangzott Paravain kiáltása. Laura csak egy kardsuhintást vett észre, mielőtt elájult volna, aztán egy ördögi kacajt hallott. Tudta, hogy itt a vég, és elvesztette eszméletét. Mikor felébredt, felismerte az oázist, ahol aznap éjjel majdnem meghalt. Most hirtelen nem tudta, mi történt. Hisz hallotta azt a felejthetetlen kárörvendő nevetést, hogyhogy még nem halt meg? - Mi történt? - Semmi baj, Laura, feküdj vissza! - hallotta a lovag hangját. Lenyugodott. Hát mégsem halt meg, akkor Syrin elment, Paravain nyert! - Hol van Syrin? - Elment. Majdnem megölt téged. Szerencse, hogy idejében érkeztem, bár nem volt könnyű rád találni. Ejtettem a boszorkányon egy sebet, azért ment el. - Köszönöm... - Nincs mit, ez a dolgom, de megint felelőtlen voltál. Most a saját életed tetted kockára azzal, hogy Alienor után mentél. De most már mindegy. Megnyugodhatsz, mert itt vagyok, és hazaviszlek. - Nem mehetek haza! Meg kell mentenem Alienort! - De nem most. Amint felépülsz, indulunk hazafelé - Laura csak most vette észre, hogy térdén vastag kötés van. Bizonyára megsérült a lába, miközben hátrált Syrintől. Néhány óra múlva el is indultak Hellunyat felé. Nem sokat beszélgettek út közben. Laura megkockáztatott egy kérdést. - Paravain... - Igen? - Mivel lehetne kiűzni Alienorból a gonoszt? - Azt csak egy igen veszélyes helyen lévő növény nedvével. - Hol él ez a növény, és mi a neve? - A neve: liliomfű, és csak a Vörös Könnyek Tavánál nő. De az egy nagyon veszélyes hely, mert közel van a Sötét Erődhöz. - És hogyan lehetne oda észrevétlenül eljutni? - Igen kicsi az esélye, hogy észre... Várjunk csak! Te le akarsz oda menni! Laura, nem mehetsz oda, érted? Felfedeznek, és akkor vége mindennek, neked, apádnak, Elysionnak, nekünk, a világnak! - Dehát, ha nem mehetek oda, akkor hogyan győzzem le az Alienorban élő szellemet? - erre a kérdésre Paravain már nem felelt. Csendben ballagtak tovább lovaik hátán.
|