Nem sokkal később, egy kis pihenő után Laura újra jól érezte magát. A vérzés elállt, de a kötést nem vették le a karjáról. Tovább indultak a következő terembe. Ez a szoba egy nagyon hosszú, keskeny kis szoba volt. Látszólag az alján nem volt semmi. Viszont volt valami, amit a lányok nem vettek észre. Egy picike kis kötél
kihúzva a két fal között. Alienor éppenhogy nem esett rajta keresztül, mikor megbotlott benne.
- Hasra! - kiáltotta Laura, amint meglátta a veszélyforrást, és mindketten a földre vetették magukat. Mint az később Alienor számára is kiderült, a veszélyforrás egy hatalmas, ide-oda lengő bárd volt.
- Te jó ég! Hogy lehet valaki ennyire... ennyire... - Alienor nem találta a megfelelő szavakat.
- Ez rémisztő! És Elysion ennek a végén van. Tovább kell mennünk, nem várhatunk... De hogyan?... Megvan! Hasaljunk le a földre, és kússzunk át a bárd alatt!
- Ez remek ötlet, de sietnünk kell, mert amint látom, ez fokozatosan jön erre, és ereszkedik is! - lehasaltak a földre, és kúszásban elindultak. Egy idő után azonban Laurának sajogni kezdett a karja. Megállt, mivel a bárd már elhaladt fölötte, de felállni nem mert.
- Várjunk egy kicsit! Ki kell pihennem magam.
- Nem váhatunk! Nézd! A bárd! Elindult visszafelé! ... Áááááá - Alienor hatalmas sikoltás közepette vetette magát a földre, mert a mennyezetről sorra csaptak le a további kivégzőeszközök - Laura! Tovább kell mennünk! Ezek felszeletelnek bennünket! Gyere!
Tovább kúsztak a földön. Minden egyes bárd egyre közelebbről susogta fülükbe a halált. Aztán egyszer csak...