XV. fejezet
2006.04.23. 19:21
Csak reggel vették észre, hogy ott helyben elaludtak. Rohamtempóban mentek iskolába, mert az ébresztőóra sem szólt. Éppen beestek, a tanár egy perccel utánuk érkezett. Az egész napot sikerült átvészelniük anélkül, hogy valaki beléjük kötött volna. Se Igor, se a nyafka lányok nem gúnyolódtak velük. Természetesen gyanút fogtak emiatt. Julia az egyik órán megpróbált verset írni Lenának, de nem jutott el a második sorig, mert padtársa kikapta a kezéből. Nem olvasta el, de elrakta. Ki tudja miért. Az osztályfőnök bejelentette, hogy a következő nap egy új fiú jön az osztályba. Elmondta nekik, hogy hogyan viselkedjenek vele és majd mutassanak meg neki mindent. -Legyetek vele jók és segítőkészek! - zárta le mondandóját. Iskola után Lena találgatni kezdett, hogy vajon hogy nézhet ki ez a srác. -Biztos kék szemű és szőke. -Nem! Hát nehogy már rám hasonlítson! - tiltakozott Julia nevetve, ugyanis ő már festette a haját. Egyáltalán nem volt már tejfölszőke, mint régebben. -Hát, akkor mi lehet a neve? -Tatiana - nyújtotta ki a nyelvét nagy bőszen és bele sem gondolt, hogy ez női név. -Ne beszélj zöldeket! A Tatianák lányok! A vöröshajú lány már alig bírta levegővel, annyira kacagott... -Végülis, miért vacakolsz azon, hogy milyen lesz a srác, hm? - kérdezte bizalmatlanul Julia. Lena elpirult, abbahagyta a nevetést. A feketehajú kis ördög irigy, szomorú tekintete lebegett előtte. Elfordította fejét és eléggé idegesen szólalt meg: -Szeretlek, Jul, és nem kéne bepánikolnod! A lány visszavágott: -De. És ha melléd ültetik? És ha megtetszel neki? Vagy ő neked, és.. Látszott rajta, hogy a keserű érzés egészen elborítja szívét, és ő küzd ellene. -Soha! Szavamat adom! - erősködött a vöröshajú. Julia Lena vállára tette a kezét, lesütötte szemeit és a lehető legnyugodtabban, önmagát visszafogva mondta: -Azt teszel, amit akarsz, Lena. Én hű leszek hozzád. Szeme sarkából legördült egy könnycsepp. Beletörölte a tenyerébe. -Menjünk innen. Rossz itt... Na! Menjünk már. Ne álljunk itt! -Rendben. De kérlek, ne jósolgass majd! -Jó. Nem fogok. Erőtlenül megfogták egymás kezét, s elindultak.
|