X. fejezet
2006.04.23. 19:18
Lena már jó ideje várt a parkban. A játszótéri hintában ült és aggódott. Elszívott egy cigit, aztán még egyet, de nem lett nyugodtabb tőle. Mert Juliát várta, aki már háromnegyed órát késett. A nap erőtlenül sütött arcára. Olyan bágyadt volt ma a vöröshajú leányzó. Barátnője sehol. Már kezdte azt hinni, hogy nem is szereti őt, és csak heccből beszélte meg vele a találkozást, hogy átvághassa. Sok minden fordult meg a fejében, és elhatározta, hogy még marad körübelül tíz percet, aztán elmegy haza. Esetleg felhívja utána, hogy mi van? Nem, nem... Ez felesleges. Ha a lánynak szüksége van rá, akkor majd Ő szól, hogy mi történt, és kész. "Megijedt nálunk anyukámtól? De hiszen többször járt már nálunk! Vagy az anyukája megtiltotta neki, hogy velem legyen? Julia akkor is eljönne, ha az életét veszélyeztetné az ilyen döntéssel. Mit tettem vele, hogy most itt ülök magányosan? Vagy valami baj érte? A két férfi... Julia... Nem, nem lehet!!! Julia csupán késik, semmi baja..." -Szia. Bocs, hogy, késtem - szólította meg egy fáradt hang. Lena felnézett. Julia állt előtte kifulladva. Futott, látszott rajta. Elcsigázottan ácsorgott, kapkodta a levegőt. -Hírt hoztam. - sóhajtotta szomorkásan, és leguggolt. -Mi történt, Jul? -Anyámnak el kell mennie. Egy hétre, más városba. Naná, hogy dolgozni! Szóval, tökegyedül leszek! Megint itt hagy! Mindig ezt teszi. És holnap suli... - ült le a földre és megkínálta barátnőjét cigivel. Lena elvett egy szálat, s rágyújtottak. Julia folytatta: -Egyedül leszek. Ez a sorsom.. Utálom! -Ne beszélj hülyeségeket! Lakhatsz nálunk és nem leszel magányos. Na? -Jó-jó.. De te olyan szerencsés vagy, hogy Veled Törődnek! Még ha apud ritkán megy hozzátok, akkor is. Neked van családod. Nekem meg nincs. Nekem csak Te vagy. Néha, úgy érzem, olyan vagy, mintha az anyukám lennél. -Miért? - kérdezte Lena, de közben köhögni kezdett. Nem bírta ma a füstöt, s elnyomta a félig elszívott cigijét. Enyhe rosszullét kerülgette, de megpróbálta leplezni. -Azért mert Te Törődsz Velem. Vigyázol rám. Mindig. -Hát nem is engedném, hogy öngyilkos legyél! -Én megbízok benned. -Szeretlek, Jul. Megbeszélhetnénk ezt, meg a következő hetet egy étteremben? Éhes vagyok.. -Okés. Igazad van, a cigi nem finom. Mindketten felszabadultan nevettek. Megfogták egymás kezét, és elindultak. Julia még aznap átpakolta néhány cuccát Lenáékhoz. Egy hétig fog ott lakni. Minden percet együtt töltenek majd...
|