Egy teljesen új nap köszöntött Aventerrára. Egy teljesen új, teljesen gonoszmentes, nyári nap. Laura a vár kórtermében ébredt fel. Mikor körülnézett, meglátta a mellette ülő Paravaint. Felült az ágyában, és kérdőn nézett a lovagra. Az nem válaszolt, ezért Laura
kezdeményezett.
- Mi történt?
- Felelőtlenség volt lemennetek abba a helyiségbe - kezdte Paravain - Nem volt méltó cselekedet egy őrzőtől, hogy anélkül, hogy bárkinek is szólt volna, bement egy olyan helyre, ahová egyáltalán nem lett volna szabad belépnie.
- De hát Elysion eltűnt, és...
- Akkor is gondatlanság volt! Bele sem gondoltál abba, hogy mi lesz, ha odalent tartózkodik egy Gonosz is? Fel sem merült benned, hogy meg is halhatsz? Tudod, mit hoztál a nyakadra és mindannyiónk nyakára azzal, hogy engedély nélkül lementetek Alienorral oda? - kiabálta a lovag - Alienort megszálta egy Gonosz szellem, és most eltűnt!
- De az nem lehet! Hiszen ott volt mellettem! És megpróbált visszatartani...
- És pont ez okozta a vesztét. Te nem tudhattad, hogy az őrzőkre különös módon hat a Szelence. Megbabonáz minket. Azt csinál velünk, amit akar. Ránk írányítja az akaratát. Bármit is parancsol, mi megtesszük neki.
- De hát nekem nem parancsolt senki semmit.
- Nem éreztél olyan furcsa dolgokat, hogy mindenképpen ki akarod nyitni a dobozkát, amikor tudtad, hogy mi is lehet benne?
- De, de... - Paravain jelentőségteljes pillantással nézett a lányra. Ettől Laurában felmerült az a gondolat, hogy felszabadította a szelence tartalmát. A rémület úgy hasított belé, hogy a feje is belefájdult - Akkor most... most mi lesz?
- Meg kell akadályoznod, hogy Alienor, vagyis a benne lakozó gonosz átvegye a hatalmat, és leigázzon mindenkit!
- És hol van Elysion?
- Elysion jól van, nem kell érte aggódni. Aznap sem rabolták el, csak a kertbe ment sétálni.
- És minek van ott az a sok terem a kastély alatt?
- Azért, hogy távol tartsa a Sötéteket a Szelencétől. Képzelheted, hogy ők is pályáznak rá! De most már mindegy. Csak egy remény maradt. Te. Vissza kell csinálnod minden bajt, amit okoztál nekünk és magadnak!
Laura lesütötte a szemét. Egész testét végigjárta a szégyen, és a bűnbánás. Paravain elhagyta a kórtermet.