A kis szeplős-vörös máris elillant a szobájába Juliával. Keresett egy pár száraz ruhát a szekrényeiben. 
-Levetkőztethetlek? Megengeded? - kérdezte kezében egy pólóval.
-Csak ha én is megtehetem, Veled - hangzott a válasz.
-Oké. Na nézd, jól átáztunk...
-Jaja... Te, én félek ezektől a hapsiktól.
-Sssh.. én is. De ez maradjon köztünk. Mert aggódok.
-Én is. Persze, hogy nem árulom el senkinek! És én mindig veled leszek - puszilta szájon Julia Lenát.
Mostanra egy kissé tartózkodóbbá lettek. Nem egyedül voltak a házban, ráadásul eléggé megviselte őket a mai nap. Elgondolkozva szárítkoztak egymás mellett ülve az ágyon. 
-Te is éhes vagy? - fordult Lena barátnőjéhez, miközben nagy, vizes loboncát bogozta ki egy fésűvel.
Julia bólintott.
-Szereted a rántottát?
A lány ismét bólintott.
-Akkor csinálunk?
-Ahha! - szólalt meg végre.
A két lány elment a konyhába. Miután elkészítették az ételt, leültek egymás mellé az asztal egyik oldalára, s már majdnem elkezdték enni saját, egyszerű főztjüket, Julia váratlanul megszólalt:
-Ettél már úgy, hogy a te villáddal eteted a másikat, a másik meg téged?
-Vagyis ettem-e már közösen így valakivel?
-Aha. Erre gondolok. Szóval?
-Hát nem. Még.
-Van kedved hozzá?
-Naná! - nevette el magát Lena.
Azzal nekiáltak enni. Érdekes látvány volt, néha nehezen sikerült. Amikor Lena anyukája belépett, semmi egyébre nem gondolt, csak arra, hogy a lányok már megint szórakoznak. Szerencsére. Igazán örült annak, hogy visszahúzódó lánya nyíltabb a világ felé.
-Ti csibészek! Jó étvágyat! - kacagta - A nappaliban leszek, ha szükség lenne rám.
A vacsora befejeztével Julia és Lena már a fürdőszobába, majd a szobába is vonult.
-Egy ágyban vagy az a kemény matrac?
-Inkább egy ágyban veled, Lena. Azt választanám inkább... Mondd csak, te már aludnál is?
-Ööö.. nem!
Julia kacsintott, s Lenát az ágyhoz vitte. Hanyatt fektette, s fölé hajolt, ahogy a filmekben látta. A vöröshajú arcán piros rózsák nyíltak. Lehunyta szemeit. Érezte, ahogy két bársonyos kéz végigsimítja a csipőjét, ruhája alá nyúlva. Ő is kinyújtotta karjait. Ujjai Julia hátán futottak le selymesen.
Az eső lecsendesült. Halk nesze nyugalmat árasztott. Bár Lena és legfőképpen Julia még néha az őket megtámadó fegyveres alakra gondolt. De úgy gondolták, őszinte, egymás iránt érzett szeretetük minden akadályt legyőz.