-Elkésünk Jul! Ébredj fel! - rázogatta Lena Juliát, aki félálomban feküdt az ágyon, és esze ágában nem volt felkelni.
-Ha adok egy csókot? Akkor jössz? - mosolygott kedvesen a vöröshajú, s lágyan megcsókolta a kis hétalvót.
Julia becsukta a szemeit, visszacsókolt és kimászott az ágyból. Gyorsan felöltözött, s tündére után ment a konyhába. Reggelijük közben ő egész végig Lenát bámulta. Hiszen nagyon kedves volt vele.  Belegondolt abba is, hogy a hét végéig biztosan együtt töltik az időt. Már tervezgette, hogy mit csináljanak, de amikor rátekintett a vörös hajra, az elbűvölő szempárra, a selymes ajkakra, teljesen leblokkolt, és elfelejtett gondolkozni. Eszébe jutott, hogy a suliban majd nem szenvedélyeskedhet olyan őrülten, mert a tanárok nem nézik jó szemmel két ember kissé intim együttlétét az iskola falain belül, legyen szó fiúról vagy lányról.
Miután befejezték a reggelit, picit még tétováztak. Kézenfogva indultak el.
Julia furcsán érezte magát.
Lena ezt észre is vette:
-Jul, mi a baj?
-Hogy suli van...
-Ja azt én sem szeretem. De valami jó benne. Ott vannak a haverok, nem?
Julia belegondolt, hogy neki nincsenek haverjai, mert ő különc és csak Lenát szereti. Hiába beszél a fiúkkal, a lányokkal, nem megy sokra. Tehát így szólt:
-Nem-nem. Nekem csak Te vagy.
-Csak én?
-Hiszen láthattad már, hogy csak veled vagyok!
-Persze-persze..
-Nem vetted észre?
-De, észrevettem...
Lena elszégyellte magát. Nem vette volna észre, hogy Julia magányos és csak őérte rajong?