- Kiértünk!!!!!!! - ujjongott Alienor - Kiértünk!!!!! De most, gyorsan tovább, mielőtt mindegyik visszafordul! - azzal bevetette magát nyomában Laurával a következő ajtón. Ekkor csodálatos látvány tárult a szemük elé. A szoba fényben úszott. Az egyetlen dolog, ami a teremben volt,
mindössze egy dobozka egy kis állványon. Laura azonnal felismerte benne Pandora Szelencéjét. Hirtelen olyan érzése támadt, hogy mindenképpen meg akarja szerezni, ki akarja nyitni...
- Laura, mit csinálsz? - rángatta vissza az életbe Laurát barátnője. Ahogy az őrző feleszmélt, észrevette, hogy a szelence előtt áll, és fogja a széleit - Ezt nem szabad! Nem hallottál még Pandora Szelencéjéről? Nem szabad kinyitni! Kiengeded a rossz szellemeket! Engedd el! Engedd... - nem tudta befejezni a
mondatot, mert Laura már megbabonázva lökte el magától. Alienor a földre esett. Végig kellett néznie, ahogy barátnője a látvány fogságában kinyitja a minden gonoszak leggonoszabbikait tartalmazó dobozkát. Hatalmas süvítés szállt a teremre. A Szelencéből kiengedett ártó szellemek egyenes irányban fölfelé
indultak el, át a tetőn lévő nyíláson. Mire az egész véget ért, Laura a földön hevert, ájultan. Alienor mellette. Nem is sejtette, de az egyik szellem őt is megszállta. Laurába szerencsére nem költözött egy sem, mivel ő nyitotta ki a dobozkát. A dobozkát, mely oly régóta rejtegette tartalmát, s most felnyílt...