- Nos, lovag, a válaszod helyes, de biztos vagy benne, hogy egyedül akarsz nekivágni a sivatagnak?
- Teljesen biztos. Meg kell találnom Laurát! Nem tudod, merre ment?
- Dehogynem tudom, hiszen láttam. Arra ment, észak felé. Egy másik lány után futott.
- Biztos Alienor után ment. Megszökött a kastélyból, azért, hogy megtalálja a lányt. Pedig nem is tudja, milyen veszélyes ez számára... Most mennem kell. Viszlát - és elindult a sötét sivatag felé.
Eközben Laura bolyongott tovább követve a nyomokat, melyeket Alienor hagyott hátra. Nemsokára egy kis oázishoz ért. Nagyon szomjas volt már, ő is, lova is, ezért letérdelt a vízparthoz, a víz fölé hajolt, hogy igyon, és a következő pillanatban
felsikoltott. A vízben meglátta régi ellensége, Syrin tükörképét. A boszorkány egyenesen fölé magasodott. Laura megfordult, kúszva elkezdett hátrálni.
- Csak nem megijedtél, kicsikém? - kérdezte gúnyos hangon az alakváltó - Bizony, a sivatag tartogat még meglepetéseket számodra is! De sajnos nem láthatsz belőlük többet, ugyanis most megöllek téged! - már indult Laura felé, éles körmeivel fenyegetően
közeledett a lányhoz, lecsapni készült a védtelen őrzőre, amikor...
- El onnan, boszorka! Tágulj! - hangzott Paravain kiáltása. Laura csak egy kardsuhintást vett észre, mielőtt elájult volna, aztán egy ördögi kacajt hallott. Tudta, hogy itt a vég, és elvesztette eszméletét.
Mikor felébredt, felismerte az oázist, ahol aznap éjjel majdnem meghalt. Most hirtelen nem tudta, mi történt. Hisz hallotta azt a felejthetetlen kárörvendő nevetést, hogyhogy még nem halt meg?
- Mi történt?
- Semmi baj, Laura, feküdj vissza! - hallotta a lovag hangját. Lenyugodott. Hát mégsem halt meg, akkor Syrin elment, Paravain nyert!
- Hol van Syrin?
- Elment. Majdnem megölt téged. Szerencse, hogy idejében érkeztem, bár nem volt könnyű rád találni. Ejtettem a boszorkányon egy sebet, azért ment el.
- Köszönöm...
- Nincs mit, ez a dolgom, de megint felelőtlen voltál. Most a saját életed tetted kockára azzal, hogy Alienor után mentél. De most már mindegy. Megnyugodhatsz, mert itt vagyok, és hazaviszlek.
- Nem mehetek haza! Meg kell mentenem Alienort!
- De nem most. Amint felépülsz, indulunk hazafelé - Laura csak most vette észre, hogy térdén vastag kötés van. Bizonyára megsérült a lába, miközben hátrált Syrintől. Néhány óra múlva el is indultak Hellunyat felé. Nem sokat beszélgettek út közben. Laura
megkockáztatott egy kérdést.
- Paravain...
- Igen?
- Mivel lehetne kiűzni Alienorból a gonoszt?
- Azt csak egy igen veszélyes helyen lévő növény nedvével.
- Hol él ez a növény, és mi a neve?
- A neve: liliomfű, és csak a Vörös Könnyek Tavánál nő. De az egy nagyon veszélyes hely, mert közel van a Sötét Erődhöz.
- És hogyan lehetne oda észrevétlenül eljutni?
- Igen kicsi az esélye, hogy észre... Várjunk csak! Te le akarsz oda menni! Laura, nem mehetsz oda, érted? Felfedeznek, és akkor vége mindennek, neked, apádnak, Elysionnak, nekünk, a világnak!
- Dehát, ha nem mehetek oda, akkor hogyan győzzem le az Alienorban élő szellemet? - erre a kérdésre Paravain már nem felelt. Csendben ballagtak tovább lovaik hátán.